Mindezek alapján összefoglalható a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének esetről-esetre gazdagodott konjunktív feltételrendszere. Ennek megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely olyan feltételt tartalmaz, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg a kölcsön devizában kifejezett összegét és a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, amennyiben – egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, és – másfelől a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott teljes összeg és a törlesztőrészletek összege egyértelműen meghatározható. Mivel ezek a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékessége időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon kell ismertetni (C-227/18 végzés). A Gfv.VII.30.090/2020/9. számú, öttagú tanács által hozott végzésének (megjelent BH 2021.141. számon) indokolásában a Kúria kifejtette, hogy önmagában az a tájékoztatás sem felel meg az EUB által felállított követelményrendszernek, amely szerint az adós hiteltörlesztési és kamatfizetési kötelezettségének összege “erősen függ” az adott deviza magyar forinttal, illetve “egyéb devizákkal” szembeni árfolyamának alakulásától. Ezt az erős függést (összefüggést) ugyanis a kockázatfeltáró nyilatkozat csak annyiban világítja meg, hogy a deviza árfolyamának változása egyaránt növelheti és csökkentheti a hitelszolgálat és a magyar forintban folyósított kölcsön összegét. Ez a tájékoztatás pedig semmilyen formában nem utal az elvárt módon a tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének a futamidő alatt is bekövetkezhető valós lehetőségére és arra, hogy ennek következtében a felperesek helyzete gazdaságilag nehezen viselhetővé is válhat. Éppen az EUB C-227/18. számú végzése értelmében nem megfelelő az adott tájékoztatás, ha az csupán annyit tartalmaz, hogy az árfolyamváltozás a “hitelszolgálatot” egyaránt növelheti és csökkentheti. Rámutatott arra is: ha a tájékoztatás pusztán ennyit tartalmaz, az átlagos fogyasztó számára nem “egyértelműen felismerhető”, hogy az árfolyamkockázat átvállalása, pontosan mit jelent, milyen következményekkel jár. Ez okból a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában írtakat a később meghozott EU Bírósági ítéletekben meghatározott szempontokkal együtt értelmezve úgy ítélte meg, hogy az adott ügyben nyújtott, az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás nem felelt meg a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára és mértékére, de arra igen, hogy a tájékoztatásból a felperesek felismerhessék: a kölcsön visszafizetése rendkívül terhessé is válhat számukra. BH 2022.4.103 I. Megfelelő az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás akkor, ha az amellett, hogy tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy mit jelent az árfolyamkockázat, elmagyarázza annak mechanizmusát (mibenlétét), annak a fogyasztó fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását. Világos és érthető módon felhívja a figyelmet arra is, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, ami akár jelentősen megemelheti a fizetési kötelezettségeit (azaz gazdaságilag jelentősen kedvezőtlen helyzetbe hozza) [1959. évi IV. törvény (rPtk.) 209. § (1) bek; 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 213. § (1) bek. e) pontja]. Az Európai Unió Bírósága által felállított követelményrendszer megvalósulását az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelenségének megítélése során összességében kell vizsgálni, azt nem kell, illetve nem lehet taxatív felsorolásnak tekinteni, ahogy nem lehet egyes elemeket sem kiragadottan értékelni. A tájékoztatás teljes tartalma, a szerződés egyéb rendelkezéseinek a figyelembevételével kell megítélni, hogy a nyújtott tájékoztatás megfelel-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek [2/2014. Polgári jogegységi határozat; Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozat]. A JPE határozat kettős irányú jogértelmezési mércét fogalmazott meg. A JPE határozatból egyfelől az következik, hogy nem felel meg a világosság és érthetőség követelményének az a tájékoztatás, amelyből az átlagosan tájékozott fogyasztó számára az ugyan érthető, miszerint az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terheli, de az nem, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, az akár jelentősen megemelheti fizetési kötelezettségeit, és amely lényegében (csak) arra terjedt ki, hogy az árfolyam a fogyasztó javára és terhére is változhat (Gfv.VII.30.315/2020/5.), mert ez nem elegendő ahhoz, hogy az átlagosan tájékozott fogyasztó megalapozott döntést hozzon. Másfelől viszont az is következik, hogy megfelelő a tájékoztatás akkor, ha az – a JPE határozat elvi tartalmában megfogalmazottak szerint – amellett, hogy tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy mit jelent az árfolyamkockázat, elmagyarázza annak mechanizmusát (mibenlétét), e mechanizmusnak a fogyasztó fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását, felhívja a figyelmet világos és érthető módon arra is, hogy az árfolyam fogyasztó szempontjából kedvezőtlen változásának reális esélye van, ami akár jelentősen megemelheti a fizetési kötelezettségeit (azaz gazdaságilag jelentősen kedvezőtlen helyzetbe hozza).